51. parcella

Korb Erzsébet síremléke, mészkő, márvány, 1926 (51-1-2)

Szobrász: Kisfaludi Strobl Zsigmond

A síremléket a Korb házaspár a 26 éves korában elhunyt lányuknak, Korb Erzsébet festőművésznek állíttatta. A neves építész, Korb Flóris lányának, a nagy tehetségnek tartott Korb Erzsébetnek csupán pár alkotói év jutott, művei azonban így is maradandó alkotásai az 1920-as évek hazai művészetének. Képeinek különös tartású, plasztikusan megjelenített szereplői a húszas években fénykorát élő mozdulatművészet hatását mutatják, figurái egyfajta lelki állapotot tükröznek.

A sírszobor egy ülő női aktot ábrázol, amit a szobrász a művésznő 1923-ban festett „Áhítat” című festménye alapján készített el.  A háromszögbe komponált kép közepén, a felhők közt kiszűrődő fényben kecses pózban ülő, lehunyt szemű nő elmélyülten merül gondolataiba. Ebben a központi akt figurában Korb Erzsébet magát jelenítette meg, s a család ezt az akt-önarcképet faragtatta kőbe Kisfaludi Strobl Zsigmonddal. A sírszobor ábrázolása két ponton tér el a festménytől: a sírszobor nőalakjának lábait félig lepel borítja, bal kezében pedig a kihunyt életet szimbolizáló, lefelé fordított fáklyát tart.

Lánya halála után 4 évvel ebbe a kriptába temették el Korb Flórist, a századforduló sokat foglalkoztatott műépítészét, akinek nevéhez többek között a Zeneakadémia és a Klotild paloták tervezése köthető. 

A túlsó part felé – Gálos Kálmán síremléke, márvány, 1927 (51-1-1)

Szobrász: Margó Ede

A magyarországi idegenforgalmi élet fellendítőjének, az első turisztikai iroda létrehozójának síremlékét az elhunyt barátja készítette el. Gálos Kálmán és Margó Ede barátságát meghatározta a Balaton iránt érzett közös rajongásuk. Míg Gálos Kálmán a balatoni vitorlásélet aktív szervezője volt, Margó Ede a nagy tó művésze, alkotásait a Zamárdiban töltött nyarai inspirálták. A síremlék egy hullámokon hánykolódó vitorlásban ülő meztelen férfit ábrázol. A földi létet elhagyó lélek szimbolikus megfogalmazása a mitológiában is gyakran szerepel; az élet és halál, vagyis a két part között a túlvilág, a „túlsó part” felé hajó viszi át az elhunytak lelkét. A síremlék vitorlásának árboca megtörten fekszik, ami a kettétört életre utal, a meztelen férfi alakja pedig a földi léttől eltávozó lelkét jeleníti meg, aki magányosan teljesíti a sorsa által kijelölt útját. A férfialak a nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendő Gálos Kálmánt idézi meg Léda nevű vitorlásával, amellyel oly sokszor futott ki a magyar tenger vizeire. A szobrászművész pár évvel később elkészítette a sírszobor másodpéldányát szeretett településének, Zamárdinak is. A „Magyar fájdalom” címet viselő szoborkompozíció a vasútállomás mögötti téren látható.

Grave of Erzsébet Korb, limestone, marble, 1926 (51-1-2)

Sculptor: Zsigmond Kisfaludi Strobl

The grave was erected by the Korb couple for their daughter, painter Erzsébet Korb, who died at the age of 26. The daughter of famous architect Flóris Korb, the hugely gifted Erzsébet Korb, enjoyed just a few creative years but even so her works are significant in Hungary’s art of the 1920s. The interestingly posed, plastically depicted characters of her pictures reveal influences of movement art that went through a golden age in the 1920s. In fact, her figures reflect a kind of spiritual state.

The statue depicts a seated female nude made by the sculptor working from the artist’s painting Devotion (1923). A woman, eyes closed, gracefully seated in light filtering through surrounding clouds, is shown immersed in her own thoughts in the centre of the picture composed in a triangle. Erzsébet Korb portrays herself in this central nude figure, and the family had this self-portrait worked in stone by Zsigmond Strobl Kisfaludi. The depiction of the funerary sculpture differs from the painting in two respects: the legs of the female figure on the grave are partially veiled, and in her left hand, she holds a torch turned upside down, symbolizing life extinguished.

Four years after the death of his daughter, Flóris Korb was buried in this crypt. He was a highly popular architect from the turn of the century associated with designs for the Liszt Academy and Klotild palaces, amongst other works.

Towards the far shore – grave of Kálmán Gálos, marble, 1927 (51-1-1)

Sculptor: Ede Margó

The grave of the individual who invigorated tourism life in Hungary, founder of the first tourist office, was made by a friend of the deceased. The friendship between Kálmán Gálos and Ede Margó centred around their common love of Lake Balaton. Whereas Kálmán Gálos was an active organizer of sailing on the Balaton, Ede Margó was the artist of the lake, with his works being inspired by his summers spent in Zamárdi. The memorial depicts a nude male figure seated in a sailing boat being tossed on the waves. The symbolic expression of the soul quitting this earthly existence is commonly found in mythology; the souls of the departed are transported by boat between life and death, that is, between the two sides towards the ‘far shore’, the afterlife. The mast of the boat on the grave lies broken, a reference to life broken in two, and the figure of the nude represents the soul departing this worldly existence, who alone travels the path determined by destiny. The male figure evokes Kálmán Gálos, who enjoyed great popularity and respect, together with his boat Léda, in which he frequently set sail on the waters of the Balaton. A few years later, the sculptor made a copy of the grave memorial for his beloved town, Zamárdi. The sculptural composition bearing the title ‘Hungarian suffering’ can be seen in the square behind the railway station.